Az egészséges fogakra való törekvés már az Ókorban is része volt az emberek életének, úgy ahogy az olykor elviselhetetlen fogfájás is. De milyenek voltak az akkor élt emberek fogai? Milyen fogápolási módszerek álltak rendelkezésre? Kik voltak a kor fogorvosai? Ezekre s kérdsekre kereste a választ a Brit Fogorvosokat tömöríttő British Dental Association oldalán megjelent cikk.
Fogak állapota az ókorban élt emberek szájában
A jó fogaknak „értéke” volt az Ókorban. A Római Köztársaság Kr. e. 451–450-ben összeállított, írásba foglalt un. Tizenkét Táblás Törvények (latinul: Lex duodecim tabularum) külön paragrafusban említi meg, hogy a másik fogának kiütése bűncselekmény. Ha egy szabad városi polgár egy vele egyenrangú ember fogát kiüti 300 római as-t (rézpénzt) volt köteles fizetni, ha pedig egy rabszolga fogát üti ki ennek az összegnek a felét.
Érdekes módon az ókorban a fogszuvasodás nem számított népbetegségnek, sőt viszonylag ritkán fordult elő. Ennek az volt az oka, hogy az emberek sokkal kevesebb cukrot fogyasztottak és étrendjükből teljesen hiányoztak a mesterséges anyagokat tartalmazó ételek és italok. Viszont a fogaik sokkal jobban ki voltak téve mechanikai hatásoknak, hiszen az ételeik jóval „rágósabbak” voltak.
Fogápolás az ókorban
A tisztaságukról és rendezettségükről híres rómaiak számára a fogápolás napi rutinnak számított. Ezt többek között onnan tudhatjuk, hogy Aulus Cornelius Celsus az első században élt római orvos-enciklopédista a Tibériusz császár-korabeli orvostudományt összefoglaló művében megemlíti, hogy minden magára valamit adó városi lakosnak ébredés után a száját ki kell mosnia higiéniás okokból. A fogak és a száj mosásához „fogkrémet” használtak, amit csontból, tojáshéjból, habokból és mirhából készítettek. Az ilyen típusú keverékhez a görögök mentát is kevertek, ami így nagyon hasonlított napjaink fogkrémjeihez. Tisztítóeszközre vonatkozó információt sem a régészek sem pedig a történészek nem találtak, amiből arra tudunk következtetni, hogy az ókori emberek nem biztos, hogy használtak fogkefét.
A fogkefék történetével kapcsolatban korábban már írtunk, többek között Bonaparte Napóleon fogkeféjéről és Marco Polo fogkeféjéről, valamint egy a rómaiaknál is ősibb civilizáció, az ókori Mezopotámiában feltárt korabeli fogkefékről is.
Fogfájás enyhítésének ókori módjai
Habár fogszuvasodástól kevésbé, fogfájástól viszont az ókoriak is szenvedtek. A sokszor szinte elviselhetetlen fájdalomra különböző gyógymódokat dolgoztak ki, amiket rituális szokásokkal isk iegészítettek. Az egyiptomiak amulettet viseltek, ami hitük szerint megszűntette a fogfájást, a rómaiak pedig Pilinus első századi író javaslatát követve éjszakai holdfényben egy békát kérlelve szabadulhattak meg a fájdalomtól. Ennél „szakmaibb” megoldásnak számított a római Scribonius Largus szintén az első században élt orvos gyógymódja, miszerint meleg vízben elkevert füstölt hyoscyamus gyógynövénnyel kell öblögetni (a hyoscyamus nemzetség egyik ismert magyarországi képviselője a Hyscyamus niger, magyarul a bolondító beléndek).
Fogorvosok az ókorban
Egy előző bejegyzésünkben bemutattuk az írott történelem első orvosának és fogorvosának az egyiptomi Hesziré történetét. Hesziré Kr.e. 27. században tevékenykedett és igen nagy elismerésnek örvendett a korában, bár arról nincs tudomásunk, hogy pontosan milyen módszereket alkalmazott.
Az ókori rómában a fogorvoslás, mint szakma ismeretlen volt, a csontokból és fából készült műfogsoraik mai szemmel pedig a legkevésbé sem voltak kifinomultak. Ehhez képest elődeiktől az etruszkoktól fennmaradtak szépen megmunkált arany hídból és elefántcsont műfogakból álló implantátumok, amihez hasonlókat a 20. században találunk legkorábban.
Szerencsére számunkra ma már olyan technológiák állnak a rendelkezésre, amikkel az eredeti fogainkat is megszégyenítő, személyre szabott implantátumokat tudunk készíteni. Érdemes megnézni, hogy mi változott az elmúlt pár ezer esztendőben!
További érdekességek a https://www.bda.org/ weboldalán.