A fogászat történelmét sok izgalmas cikkben jártuk körül blogunkban. A XX. század előtti szájápolási viszonyok, sokszor fura fogászati beavatkozásai hihetetlen emberi leleményről árulkodnak. Ezúttal egy mai szemmel nézve is komplexnek mondható 18. századi kezelést mutatunk be a korabeli Franciaországból.
Különös csontváz, még különösebb fogakkal
1988-ban egy ásatás során találták meg Anne d’Alègre maradványait. A csontok alapos vizsgálatára azonban még 30 évet kellett várni, ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy olyan eszközök is rendelkezésre álljanak, amelyekkel már sokkal részletesebb képet kaphatunk, nemcsak a csontokat rejtő személyről, hanem a korabeli egészségügyi viszonyokról is – olvasható az Inrap (l’Institut national de recherches archéologiques) beszámolójában.
A vizsgálatok az asszony fogai miatt voltak különösen izgalmasak. A száj és a fogak állapota mindig külön figyelmet kapnak egy-egy csontvázlelet vizsgálatakor, mert a fogak olyan információkat is rejthetnek, amit a csontváz más részei nem. Anne d’Alègre fogai azonban különösen izgalmas kezelésről árulkodtak. A kutatók felfedezéseiket és megállapításaikat a Journal of Archaeological Science: Reports szaklapban is publikálták.
Fogínysorvadás ma is veszélyes, 300 éve azonban…
A fogínysorvadás (parodontitis), a világon minden ötödik embert érinti. A kóros elváltozás a fogakat tartó szövetek, az íny pusztulásával jár, ami a fogak elvesztését okozza.
A kutatók 3D-s Cone Beam röntgentechnika alkalmazásával vizsgálták meg az asszony fogsorát. Megállapítást nyert, hogy súlyos parodontális betegségekben szenvedett, amit azonban a korabeli orvostechnikai viszonyok között nem tudtak megfelelően kezelni, sőt a beavatkozásokkal csak fokozták az asszony szenvedéseit.
A nő metszőfogát elefántcsont fogpótlással próbálták pótolni, amelyet aranyhuzalokkal rögzítettek a szomszédos fogakhoz. A kutatók szerint a korabeli fogpótlás, a foghiány funkcionális kezelésére, illetve az esztétikai következmények enyhítésére sem lehetett alkalmas, mert a rögzítés a szomszédos fogakat is instabillá tette. Az asszony bal oldali állkapcsának foghiánya, valamint a fogainak kopása végleges fogvesztésről tanúskodnak.
Anne d’Alègre, a 17. század végi vallásháborúk tanúja
Anne d’Alègre neve, a magyar olvasók számára nem sokat mond, a francia történelemben azonban nagyobb jelentőséggel bír. A nő 1565 körül született hugenotta arisztokrata családban, fiatalkorát Auvergne és Normandia között töltötte. Felekezeti hovatartozása miatt a korabeli vallásháborúk aktív szereplője volt, sírjára is részben emiatt bukkantak rá ilyen későn, mert nem temethették el az ismert katolikus temetkezési helyeken.
Mozgalmas életében többször házasodott, nemesi rangját és vagyonát is elvesztette, amit később újra visszaszerzett. Magyarországi kötődése inkább tragikus, mert 1605-ben egy keresztes hadjáratban itt halt meg a második házasságában született egyetlen fia.
Párizsban is ismert személy volt a társasági élete, különös divat és luxusirányzatai miatt. Anekdoták szerint ő járt elsőként hintóval Istentiszteletekre, ami a korabeli párizsiakat is megmosolyogtatta. 54 évesen halt meg.
A szépség, amit nem lehetett veszni hagyni
Anne d’Alègre elemzését feltáró cikk nemcsak orvostudományi és antropológiai nézőpontokat felsorakoztatva ismerteti a kutatók következtetéseit, a vizsgálat során a korabeli társadalmi viszonyokat is figyelembe vették, többek között a nők korabeli kiszolgáltatott helyzetét is, ami magyarázattal szolgálhat egy ilyen fájdalmas beavatkozás mögött megbúvó motivációkra.
A kutatók azt feltételezik, hogy az asszony kezelésének célja elsősorban esztétikai jellegű volt, amit társadalmi elvárások tettek szükségessé. A tanulmány rámutat arra, hogy az arisztokrata nők számára különösen fontos volt a gondozott megjelenés. Ezek a nők erős társadalmi kényszereknek voltak kitéve egy olyan patriarchális társadalomban, ahol korlátozva volt a nők magánélete és csak jó magatartásuk, vagyonuk, valamint a korabeli esztétikai normáknak megfelelő szépségük számított megítélésükben.
A megjelenés tehát alapvető társadalmi tényező volt. Ambroise Paré, a király orvosa, egyben Anne d’Alègre kortársa megjegyzi, hogy
ha a beteg fogatlan és eltorzult, akkor a beszéde is romlottá válik.
Így talán jobban megérthető, miért volt Anne d’Alègre számára olyan fontos, hogy elviseljen egy ilyen kezelést, a súlyos következmények ellenére is.
Ma már nem kell így szenvedni
Több fogágybetegség is létezik, amelyek egymással szorosan összefüggnek. Fogászatunk teljeskörű paradontológiai kezelésekkel segíthet Önnek abban, hogy elkerülje e betegségek legsúlyosabb következményét, a részleges, vagy a teljes fogvesztést.
Ha már megtörtént a baj
A Szent Lukács SPA Dental fogorvosai a fogvesztést követően is segíthetnek eredeti mosolyának rehabilitációjában, az elsorvadt szövetek helyreállításával (csontpótlás), valamint az eredeti fogaival megegyező új fogak beültetésével, vagy akár a teljes fogsorának újralakotásával. Nincsenek aranyszálak, nincsenek elefántcson fogpótlások sem 🙂
A Szent Lukács SPA Dentál élen jár az egészséges mosoly helyreállításában. Lépjen kapcsolatba velünk itt, vagy keressen bizalommal minket telefonon a (+36) 30 78 00 454-es számon, illetve emailben az info@lukacsspadental.hu címen.
