Cormac McCarthy amerikai regény- és színdarabíró szürreális utópiáiról nehéz eldönteni, hogy a jelen, a közeli, vagy egy igen távoli szörnyű jövőben játszódnak-e. McCarthy történeteiben egy pusztuló világ elevenedik meg, szereplői pedig e mérgezett környezet szülöttei, ironikus módon pedig alkotói is.
Regényeiben a nyomort tapintható elevenséggel ábrázolja, ahol a világgal együtt szétfoszló társadalom szereplői az alapvető normák hiányában is szerethetővé és izgalmassá válnak.
Tájleírásai szinte gyomorfacsaróak, mint ahogy a karaktereinek ábrázolása is.
Korábban már írtunk Kurt Vonnegutról, aki a fogak állapotával is képes volt szimbolizáli a rasszizmust, McCarthy azonban más, mert a sötét utópiáiban felelevenedő fogsorok a valóság elemei. Nem csoda hát, hogy számunkra a szereplők leírásának egyik legizgalmasabb része a fogaik ábrázolása.
Előfordulhat, hogy szakmaibb okokból olyan részleteket is meglátunk egy műben, amit akár túlzásnak is tűnhet, aki azonban olvasott McCarthy regényt talán észrevette, hogy a karakterek fogai milyen széles szín-, textúra- és forma-spektrumot járnak be. Műveiben egy szürreális világ szereplőinek szürreális fogbetegségeivel találkozhatunk.
Cormac McCarthy 2023. június 13-án hunyt el, néhány nappal 90-ik születésnapja előtt. Ebben a bejegyzésünkben egyik kedvenc könyvünk a Suttree „fogas” érdekességeire gondolunk vissza, tiszteletünket téve ezzel is a művész munkássága előtt. Nem titkolt szándékunk az sem, hogy jó szívvel ajánljuk McCarthy regényeit a bizarr világokban játszódó könyvek kedvelőinek. 🙂
McCarthy Suttree című regényében, a címadó főhős „egy esős estén híreket hallott a fogtöméseiben, halk muzsikát” és hősünk ezt követően indul útra, kalandjai során pedig sokszor „zsibbadt, szemcsés érzés feszült hátulról a fogainak”, ami az olvasóra is könnyen átragadhat.
A regény mellékszereplőinek fogsora a színskála teljes spektrumát lefedik, a textúrájuk egy lepedékes fogról készült SEM felvételre emlékeztet, ami előttünk növekszik makroszkopikussá. A szuvasodástól fekete fogak és a nagy, fehér fogak között, világoskék, zöld, sárga, barna és vörös fogú karakterekbe botlunk, akik a fogtörések és torzulások végtelen kombinációjában mosolyognak, vagy épp vicsorognak ránk.
A regény természetesen nemcsak a fogak miatt érdekes, mi – talán érthető okokból – azonban most csak erre a részletre fókuszáltunk.
Suttree világában, amilyen nehéz lehet fogorvosnak lenni, olyan könnyű elmerülni.
A Suttree c. regény magyar nyelvű fülszövege
A jó családból származó Cornelius Suttree – vagy ahogy ivócimborái hívják, Bud – lemondott a kiváltságosok életéről, hogy horgászként tölthesse napjait egy rozoga lakóhajón a Tennessee folyó partján, Knoxville-ban. A társadalom peremén különcök és lecsúszott csodabogarak – bűnözők, alkoholisták, hajléktalanok, kurvák és szerencsevadászok – között él, ám távolságtartása, humora és büszkesége képes kiemelni Suttreet ebből a testi-lelki mélynyomorból.
A részben önéletrajzi ihletésű, először 1979-ben megjelent Suttreeban Cormac McCarthy a korai regényeitől eltérően szereplők tucatjait mozgató, gigantikus társadalmi tablót alkotott. Lehengerlő erejű látomás ez az ötvenes évek kocsmákban tengődő alvilágáról és a szerző állandó témájáról: a fülledt, misztikus és minden ízében groteszk amerikai Délről. McCarthy Cornelius Suttree figurájában megteremtette a modern idők Huckleberry Finnjét. Kritikusai szerint a Suttree az egyik legfontosabb amerikai egzisztencialista regény.
A könyv 4.19 értékelést kapott a GoodReads-en közel 22.000 olvasótól és majdnem 2.000 izgalmas szöveges értékelés olvasható a regényről.