Guinness Rekordok Könyvébe akár fogorvos is belekerülhet. Egy olasz fogorvosnak sikerült a lehetetlen.
Giovanni Battista Orsenigo (1837-1904) olasz irgalmasrendi szerzetes-fogorvos arról lett világhírű, hogy 1972-ben bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a „legelkötelezettebb fogorvos”, aki több mint kétmillió fogat húzott ki életében. Pontosabban mondva, halála után a rendelőjében kétmillió-hétszáznegyvennégy fogat találtak gondosan eltéve az utókornak.
A szerzetesről viszont nem csak a foggyűjtögető mivolta miatt érdemes megemlékezni, írja tanulmányában1 a Stefano Eramo, a Perugiai Egyetem professzora. Orsenigo már életében óriási hírnévre tett szert Rómában, ahol több mint 30 éven keresztül praktizált és kezelte sikeresen többek között, XIII. Leó pápát, az akkori Olasz Királyság miniszterelnökét Quintino Sellát, a Nobel-díjas Giosue Carduccit és még sok korabeli fontos embert, akik neve számunkra már nem sokat mond.
Orsenigo életéről röviden
Orsenigo a Comói-tóhoz közeli észak-olasz Pusianoban, látta meg a napvilágot. Egy rövidebb milánói pályaválasztási kitérő után 20 évesen a szülővárosában belépett az Irgalmasrendbe hogy orvosnak tanuljon. Amellett, hogy szerzetesi fogadalmát letette és az egyház hivatalos tagjává lépett elő, a fogorvoslásban különösen tehetségesnek és ambiciózusnak bizonyult. Bár hivatalosan fogorvosi diplomát nem kapott, de pár év után elegendő tapasztalatot szerzett a szerzetesrendnél tanulva, hogy megnyithassa saját praxisát Rómában.
Rövid idő elteltével igen nagy hírnevet szerzett magának azzal, hogy gyakran puszta kézzel képes komplikációmentesen fogakat húzni, és mindezt ingyen, bármelyik társadalmi csoporthoz is tartozott a páciens. Természetesen a tehetségét meghálálták a tehetősebbek, és az évek alatt Orsenigo szerzetes jókora vagyonra tett szert, amiből bőkezűen támogatta az Irgalmasrend kórházait.
Általános megbecsültsége, viszont nem volt elég ahhoz, hogy a hivatalos fogászati szakmában ne nézzék ferde szemmel, hogy diploma nélkül praktizál. 50 évesen kénytelen volt iskolapadba ülni és papírt szerezni a tudásáról, amit sikeresen teljesített is. 1904-ben 67 évesen hunyt el, halálhírét minden fontosabb olasz újságban lehozták.
Számoljunk utána a kétmillió foghúzásnak…
Kétségkívül Orsenigo szerzetes életpályája önzetlenségről és magas szintű szakmai tudásról tanúskodik, de vajon miért gyűjtögette a kihúzott fogakat ilyen szenvedélyesen? És nem túl sok egy picit a kétmillió fog?
A gyűjtögető szenvedélyét életrajzírója, azzal magyarázza, hogy mély vallásosságából kifolyólag
„kézzelfogható eredménnyel tisztelgett Isten előtt, akinek a szolgálatát végezte gyógyítás közben”.
A foggyűjteményét kollégái három nagy köbméteres nagyságú dobozban találták meg, ami valószínűleg sokkoló felfedezés lehetett.
A kétmillió foghúzást viszont a legjóindulatúbb számítással sem jön ki. Ha a 35 éves praktizálása alatt az év 365 napját megállás nélkül végigdolgozza, akkor is tíz percenként kellett volna egy foghúzást produkálnia. Ha egy kicsit lazítunk az elképzelt munkarendjén és heti hat nappal és napi 10 órával számolunk, akkor 3-4 percenként kellett volna fogat húznia, ami fizikai képtelenség. Ez természetesen nem von le semmi abból a tényből, hogy három köbméternyi fog az rengeteg, és valószínűleg ennek nagy részét maga Orsenigo szerzetes húzta ki. Ráadásul ne felejtsük el, hogy mindezt abban a korban vitte véghez, amikor nem létezett se altatás se érzéstelenítő, se röntgen se pedig modern fogászati eszközök.
Referencia
- Stefano Eramo: Not just two million teeth Giovanni Battista Orsenigo monk dentist (Researchgate)
